Ez a vészjelzés fáradtságot jelez.
Miért hallgatnak el és mennek el a nők veszekedés közben? / fotó depositphotos.com
Előfordul, hogy egy nő egyszerűen azért nem ad hangot felháborodásának, mert belefáradt ugyanannak a dolognak az ismétlésébe. Nem akar újra visszatérni a témához, amivel már tucatszor foglalkozott, és nem akar úgy tűnni, mint aki előre húzza a beszélgetést.
A City Magazine cikke szerint eljön az a pont, amikor a nőnek nincs más dolga, mint kilépni a beszélgetésből. Nem azért, mert nincs mondanivalója, hanem mert nem akar több energiát pazarolni egy olyan folyamatra, amely minden alkalommal ugyanúgy végződik.
Azért lép ki, mert nem akarja újra bebizonyítani, hogy nem túloz, és nem akarja azt hallani, hogy „nem így értettem”, amikor az eredmény, amit mondott, ugyanaz. Mert nincs energiája arra, hogy minden alkalommal elmagyarázza az alapokat: mi fáj, miért fáj, és miért kellemetlen egyedül lenni a kapcsolat összes érzelmi súlyával.
Dühös, de még inkább frusztrált. Pontosan ez az a csendes érzés, ami sokszor felügyelet nélkül marad. Az a pillanat, amikor rájössz, hogy az a személy, akinek a menedéket és biztonságot kellene jelentenie számodra, nem látja, vagy nem akarja látni a határaidat. És ez sokkal jobban fáj, mint bármilyen kemény szó.
A cikk rámutat arra, hogy ez a hallgatás nem manipuláció, semmibe vétel vagy passzív agresszió, hanem egyfajta védekezés egy olyan beszélgetéstől, ahol bocsánatot kell kérned az érzéseidért, vagy hallani, hogy túlságosan megnehezíted a dolgokat. Bár kívülről úgy tűnik, hogy egy nő csak nem mond semmit, valójában sok minden történik belül:
- elgondolkodik azon, hogy megéri-e a helyzet az erőfeszítéseit;
- mennyit tud még befektetni anélkül, hogy elveszítené önmagát;
- van-e értelme egyáltalán beszélni, és milyen szavakat fog végül meghallani.
Amikor némaság után visszatér, az nem azért van, mert elfelejtette vagy meggondolta magát. Egyszerűen csak arról van szó, hogy elég erőt talált ahhoz, hogy kimondja, amit szeretne, hogy valóban meghallgassák. Érdemes tehát emlékezni arra, hogy néha a hallgatás nem üresség, hanem a túl sokáig tartó beszéd, a túl sok magyarázat következménye, és annak a reménynek a következménye, hogy egy nap majd elég lesz.
Emlékezzünk vissza, korábban a hálózat összegyűjtött egy listát a legkeményebb leckékről, amelyeket az emberek kivesznek a kapcsolatokból.
